Gyerekkori barátság

Megszólalt a csengő. Az utolsó. Michelle rámosolygott Peter-re, aki erre még jobban begerjedt. Kiskoruk óta egymás szomszédságában laktak, együtt nőttek fel, egy iskolába jártak. 5 évesen együtt estek le a diófáról és mindig mindent közösen csináltak. Évekig testvérekként szerették egymást, megosztottak mindent egymással. Aztán Peter egy nap furcsán érezte magát: Michelle ugyanúgy várta akkor a házuk előtt, mint máskor, de az a nap mégis más volt. Amint meglátta a kis kosztümben, egyből tudta, hogy barátnője már nem az a kislány, akire úgy tekintett, mint a húgára. Még arra is emlékezett, hogy az évnyitóra mentek és Michelle egész úton arról beszélt, hogy rettentően fél, hogy milyen lesz majd a középiskola.

De ennek már négy éve és most itt álltak az évzáró ünnepélyen. Az igazgató búcsúbeszéde hallatlanul unalmas és hosszú volt, mint mindig, de Peternek most kapóra jött, legalább elmélyedhet gondolataiban az elmúlt négy évről. Hányszor, de hányszor közeledett a lányhoz finoman, de Michelle mindig csak játéknak vélte a dolgot és elhülyéskedte. Azt is tudta, hogy Michelle fél a szexualitástól, amióta a barátja (az egyetlen a négy év alatt) megalázta és megverte. Peter tudta, hogy a lány boldogtalan és mindannyiszor ökölbe szorult a keze, ahányszor veszekedést hallott a szomszédból. Sokszor végiggondolta, miként fogja laposra verni Leo-t, aki miatt sokszor látta szenvedni Michelle-t, de a lány félreérthetelenül a tudtára adta hogy nem tűri, ha beleszól a dolgaiba, hát maradt a tehetetlen düh és persze a vágy, amit szinte napról-napra erősebben érzett a lány iránt. Nem tudta pontosan hogy ez -e a szerelem, mert ezt az érzést sosem ismerte: nőcsábász híre minden lányt kivetett az ágyából az első éjszaka után, a legkitartóbb is csak három hétig bírta, de Peter nem bánta. Hamar megunta mindegyiküket. De Michelle más volt... 14 év alatt egyszer sem érezte, hogy unalmas lenne a vele való együttlét. Most is, ahogy ott áll, fehér ingben, fekete miniszoknyában és körömcipőben, iszonyúan csábító volt.

Peter meg volt róla győződve, hogy Michelle-nek van a legtökéletesebb alakja az iskolában, sőt az egész világon. Gyönyörű barna szemek, csábító ajkak, enyhén barnult, bársonyos bőr, pici, de formás és kemény mellek, gömbölyű fenék, ami hosszú és tökéletes combokban folytatódott, majd a szűk körömcipőbe bújtatott apró lábfejjel végződött. A fiú órákig képes lett volna nézni Michelle apró lábfejét és furcsamód fel is izgatta. Annyira belefeledkezett a lányba, hogy arra eszmélt, hogy az osztálytársai megindultak az épület irányába. Bódultan követte őket. - Este mindenki legyen ott! Leisszuk magunkat a sárga földig! - üvöltötte Leo a többieknek. - Te meg baby, legyél olyan szexi mint ahogy csak lenni tudsz. - súgta Michelle-nek. - Jót fogunk majd szórakozni, Harold-éknál szabad lesz nekünk a tetőtér, ott majd eljátszadozhatunk. - súgta a fülébe, de a lány már el is indult kifelé, Peter utánament. - Este nyolc, ne feledd édes! - kiáltotta utána Leo. Egy darabig szótlanul mentek az utcán, végül Michelle kifakadt: - Nem bírom tovább. Elegem van belőle. - Akkor hagyd ott! - mondta nemes egyszerűséggel Peter. - Nem tehetem, még nem. - De miért? - Mert megzsarolt, hogy ha elhagyom, elmondja anyáméknak, hogy néha szívtam füves cigit. - Ne legyél hülye, egy veszekedést anyádékkal megér, hogy megszabadulj tőle. - Ne mondd ezt, ismered őket! Belehalnának, ha megtudnák hogy az Ő kicsi lányuk milyen. - Ne aggódj, majd kitalálunk valamit! - vigasztalta Peter, miközben megérkeztek Michelle-ék házához. - Bejössz? Csinálok valami kaját, anyámék úgyis csak este jönnek haza, addig kivehetünk egy filmet. - kérdezte a lány. - Persze. - válaszolta Peter. Bementek de alig ültek le, Michelle váratlanul sírva fakadt. -Nem tudom mit csináljak, undorodom tőle. Peter odament a lányhoz és átölelte. - Nyugodj meg kicsi Michelle, nem lesz semmi baj! - nyugtatta, de zavarban volt, mert észrevette, hogy a lány ingén egy gomb kigombolódott és belátni a melleihez. A lány egyre szorosabban bújt hozzá. - Olyan jó, hogy itt vagy velem és megvígasztalsz! - súgta a fülébe.

Peter egyszer csak azon kapta magát, hogy a keze a lány meztelen térdén van és mintha valami mágnes vonzaná feljebb. Hogy visszatartsa magát, beleült az üres fotelba a lány mellé, aki szokása szerint a karfán ült. Michelle átfonta a nyakát a karjaival és ráborult, de már nem sírt. Ekkor Peter megint nem tudott parancsolni a végtagjainak, keze ismét a lány térdére tévedt, aki ebből valószínűleg nem sokat érzékelt. Keze szép lassan elkezdett egyre feljebb és feljebb csúszni, míg végül elérte a miniszoknya vonalát. Finoman cirógatni kezdte a lány combját, aki egyelőre nem reagált. Összekulcsolt lábai lábai ott voltak néhány centire a fiú szemétől. Aztán vett egy nagy levegőt és benyúlt a szoknya alá. Egyre feljebb tolta a kezét, miközben gyengéden megmarkolta a combot, majd elért a lány összeszorított ágyékához. -Most vagy soha! -gondolta Peter és megcsókolta a lányt. Legnagyobb megdöbbenésére Michelle visszacsókolta, már majdhogynem szenvedélyesen. Ettől felbátorodva Peter félrehúzta a tangát és benyúlt a lány lábai közé, miközben egyre szenvedélyesebben csókolta ajkait. Michelle egyből reagált Peter támadására mert lassan kissé szétnyitotta a lábait, hogy a fiú jobban hozzáférhessen. Az oly sok lányon gyakorlott kezek rögtön megtalálták a csiklót, amelyet már kissé nedvesen és megduzzadva találtak, majd ujjaival körkörösen dörzsölgetni kezdte. Eközben Michelle keze letévedt a fiú nadrágjához és kigombolta. Peter férfiassága természetesen rögtön megmerevedett, Michelle kibontotta a szűkké vált alsóból és lassan elkezdett vele játszani. Aztán Michelle varázsütésszerűen felpattant: - Te jó ég, mi az Istent csinálunk mi itt? Hogy használhattad ki hogy magam alatt voltam? - kérdezte dühösen. -Hát,... - hápogott Peter. - Kérlek bocsáss meg! - Mi a fene ütött beléd? Ennyire hiányzik már egy nő, hogy rám is rámmászol? - tombolta Michelle. - Tudnod kell valamit! Négy éve titkolom, de úgy érzem, nem bírom tovább.

Én már nem úgy szeretlek téged mint azelőtt. Ez már valami sokkal több. -vallotta be a fiú. -Nem tudod elképzelni... - Hallgass! Legjobb lenne ha most elmennél és addig vissza sem jönnél amíg le nem hűtötted magad! - sóhajtotta a lány és fáradtan visszaült. - De könyörgöm hallgass meg! - kérte Peter és letérdelt a lány elé. - Négy éve szenvedek. Szinte minden nap együtt vagyunk. Belepusztulok, ha ez továbbra is így marad. Fáj, hogy boldogtalannak látlak és tudom, hogy én boldoggá tudnálak tenni. - fakadt ki Peter és maga is meglepődött, hogy így kifakadt, de tudta, hogy az utolsó szóig igazat mondott. A lány karba fonta a kezét és felnézett a plafonra és Peter tudta: megbocsátott, sőt egy halvány mosolyt is felfedezni vélt a lányon. Még mindig térdelt és előtte néhány centiméterre a hon áhított láb. Felnézett a lányra és látta hogy Michelle pajkosan félrenéz. - Szóval így állunk, hagysz itt térdepelni, míg te jól szórakozol? Na majd mindjárt megkapod! - gondolta magában Peter és visszagondolt, hogy régen az ilyesmit egy kiadós kergetőzéssel intézték el. De hát azóta felnőttek, a játékok is mások lettek. - Rendben, egy királynőnek kijáró lábcsókkal kiengesztelhetsz és én elfelejtem ezt az egészet. -incselkedett Michelle még mindig a plafont bámulva, mosolyogva. Peter megfogta az elényújtott lábfejet és gyengéden megcsókolta. Érezte, hogy Michelle már húzná vissza a lábát, de Ő erősen tartotta és tovább csókolta, majd lassan levette róla a cipőt. Most, hogy titkolt imádatának tárgya ott volt előtte, a világért sem engedte volna el: végigcsókolta a formás bokát, nyelvével végigment a lábfej mentén majd sorra vette a lábujjakat aztán két kézzel felemelte a lábat, és a talpnál folytatta. Finom mozdulattal terpeszbe feszítette a lányt és nyelvével szép lassan egyre feljebb vándorolt a láb belső részén, végig a bokán, a gömbölyded vádlin, a térden, és hamarosan már a combfal belső részénél tartott, ahol nem állt meg, hanem egyre feljebb és feljebb haladt, míg végül elért a szoknya aljáig.

Felnézett Michelle-re és látta, hogy csukva van a szeme. Felhajtotta a szoknyát és lehúzta a csepp tangát, amin már tapintani lehetett a lány izgultságának jeleit, majd belefúrta a fejét a lány szeméremajkai közé. Michelle hirtelen felállt és el akarta lökni magától a fiút, de annak nyelve kérlelhetetlenül ragaszkodott a finom, meleg és csábító zsákmányához. Peter két kézzel a lány mögé nyúlt, a szoknya alatt megfogta a gömbölyű feneket és megmarkolva azt erősen magához húzta a lány testét, hogy minél mélyebben férhessen hozzá. - Peter, ez már több a soknál! Azonnal hagy... - kiáltotta Michelle, de a mondat vége halk sikolyban végződött. Kétségbeesetten vergődött, ütötte a fiú fejét, de csak azt érte el, hogy Peter egyre jobban magához szorította és nyelveivel egyre nagyobbakat nyalt a lány csiklóján. - Kérlek, nagyon kérlek! - nyöszörögte Michelle, ahogy érezte, hogy testét egyre jobban elönti a kéj. Kezeivel egyre erőtlenebbül csapkodta Peter fejét, érezte hogy rövidesen megszűnik minden körülötte. Peter gondolt egyet és hirtelen félbehagyta Michelle nyalását, sőt felállt és a lány szemébe nézett. - Jól van, abbahagyom ha akarod. - mondta. - Én már nem is tudom, hogy mit akarok. - nézett vissza rá Michelle kifejezéstelen szemekkel és nem is érzékelte, hogy Peter elkezdi kigombolni az ingét. A fehér csipkés melltartó mindig is a gyengéje volt Peter-nek, hát még amit rejt. Lassan alácsúsztatta az egyik kezét és megmarkolta a feszes mellet, míg a másik kezével ismét benyúlt a szoknya alá és kézzel folytatta amit az előbb félbehagyott. Michelle hátravetette a fejét a gyönyörtől. Szinte elolvadt a fiú karjaiban, ahogy az kibújtatta a melleit a melltartóból és szájával kalandozni kezdett rajtuk. Nyelvével hosszan elidőzött a megduzzadt, megkeményedett mellbimbókon, míg kezeivel a feneket simogatta. Peter már magán is érezte, hogy a vágy mindjárt szétfeszíti.

Óvatosan felnyalábolta a lányt, és ráfektette az asztalra, nem törődve a levert hamutartóval. Sosem látta ilyen gyönyörűnek Michelle-t, ahogy ott feküdt előtte, haja kissé a szemébe hullva, kipirosodva, résnyire nyitott szájjal, behunyt szemekkel és nem utolsósorban majdnem meztelenül. Nem tudta megállni, hogy végig ne csókolja az előtte fekvő test minden porcikáját és újra meg újra ne időzzön el a lábak között. Michelle halk sóhajokkal tudatta vele, hogy egyre közelebb van az orgazmushoz, míg a végén teljesen extázisban vonaglott az asztalon. – Könyörgöm, tedd már belém mert nem bírom tovább! Peter kész volt megfizetni mindenért: - Csak akkor, ha megígéred, hogy adsz nekem egy esélyt! - mondta és lassabb tempóra váltott. - Esküszöm mindenre, ami szent, csak fejezd be végre amit elkezdtél! -üvöltötte szinte magánkívül Michelle. - Biztos? - húzta még a fiú és egy nagyot belenyalt lassan a lányba. - Csináld!! - Nem hallom! - Igen! - kiáltotta elfúló hangon Michelle. Peter lerúgta magáról az alsóját és odatette a péniszét a lány puncijához. - De ha átversz...- suttogta. - Nem, nem, nem...- nyögte a lány. Peter egyetlen mozdulattal tövig nyomta Michelle-be a szerszámát. Sosem volt elégedetlen a méreteivel, de Michelle már annyira nedves volt, hogy mégis akadálytalanul hatolt a legmélyebbre.

Hatalmas sóhaj szabadult fel a lányból, ahogy megérezte magában Peter-t. Az asztal egyfolytában remegett, ahogy a fiú egyre gyorsabban és vadabbul mozgott a lányban, de mielőtt érezte, hogy Michelle elérné azt a pontot, nehezen, de lelassított. - Miért csinálod ezt velem? - kérdezte Michelle. Peter válasz helyett felhúzta a lányt, hasra fordította és hátulról támadott. Sokáig lassan, ütemesen mozogtak, majd ahogy újra beindultak, egyre féktelenebbül száguldottak az asztalon, míg mindketten maradéktalanul kiélvezhették a gyönyör minden cseppjét. Percekig szótlanul és mozdulatlanul maradtak ebben a pozícióban a jóleső érzéssel. - Örülök hogy így történt, én sosem tudtam volna neked elmondani. - kezdte Michelle. -Mit? - Hogy mióta csak arra vágyom, hogy együtt legyünk. Meglep? - utalt Peter meglepődött képére Michelle. - Mint a villámcsapás. - Gondoltam. - nevetett a lány. -Kiskorunkban mindenféle butaságot játszottunk, de ezt az előbbit soha nem próbáltuk. Legközelebb én készítelek ki téged, ezt megígérem. - Állok elébe. - mondta Peter. - Szerint...

Te, ez nem csöngetés volt? - De, én is úgy hallottam. -mondta Michelle és magára kapta a ruháit. - Biztos csak a postás. - Vagy a szomszéd, mi? - kérdezte Peter, amin mindketten felszabadultan nevettek. Michelle még akkor is nevetett, amikor kinyitotta az ajtót, de lafagyott az arcáról a mosoly, amikor az ajtóból Leo mosolygott vissza rá. - Mi van szivi, már vártál mi? - Tűnj el innen a jó büdös francba! - kiabálta Michelle és bevágta volna az ajtót, de Leo gyorsabb volt és erősebb is; kivágta az ajtót és már lépett is befelé. - Gyere apucihoz kicsikém, nem foglak bántani, ha jó kislány leszel! - közeledett vigyorogva a lányhoz. - Peter, segíts! -kiáltott Michelle, de nem volt rá szükség mert Peter már ott állt mellette. - Na takarodj innen te állat, amíg szépen mondom! - üvöltött Leo-ra. - Nicsak ki van itt! Csak nem a hős megmentő személyesen? Na idefigyelj, Michelle az én nőm és te húzd el a beled, mert a kiscsaj fogja meginni a levét, ha akadékoskodsz! - Ha bántani mered Michelle-t, szétverem a pofád! - kiáltotta Peter. - Aztán majd én ennek a kurv...! -üvöltötte Leo, de már nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Peter úgy vágta orrba, hogy a vére a falra spriccelt, Ő maga pedig elterült. - És most húzás! Ja, és felejtsd el azt, hogy Michelle-t valaha is ismerted! És ha még egyszer hallok itt rólad, akkor nem úszod meg ennyivel! - mondta halkan Peter, rámosolygott Michelle-re és becsukta az ajtót.

Szexi fotók, pornó képek