Erotika +18

A lány a puha fövenyen üldögélt, és egy hullócsillagot figyelt, amely keresztülhasította a sötét eget. Tekintete nem volt elragadott vagy áhítatos, csupán végtelenül szomorú. Mikor a fénycsóva kialudt, máris következett egy újabb, majd egy még újabb… némelyikük hanyatló lángja a horizontot uraló hatalmas, ragyogó gömbben oldódott fel.
A lány sóhajtott, s bár életében nem volt még éberebb, ásított egyet. Elvégre éjszaka volt, bár itt sosem volt túlságosan sötét. Három nap óta, amióta a hírt nyilvánosságra hozták, szinte semmit nem aludt. És tudta, nem is fog soha többé, leszámítva a végtelen semmit, amelyből nem lesz ébredés.



Már vagy egy órája üldögélt a tenger partján, amikor egy gyengéd kéz ereszkedett a vállára. A lány felnézett és elmosolyodott.
- Szia Altey.
A fiú visszamosolygott rá – azzal a kedves, szégyenlős mosolyával, amivel néhány hónapja megszorította a lány szívét. Megszorította, s el sem engedte. A lány pedig boldogan fogadta ezt – itt, mindentől távol, drága kincs volt a szerelem.
- Szia Rhea. Szép az éjszaka… sejtettem hogy itt talállak.
Altey lehuppant a lány mellé, és átkarolta a derekát. Rhea reszketegen felsóhajtott, és a fiú vállára hajtotta a fejét. Egymáshoz simulva, bánatosan nézték azt a földöntúlian gyönyörű látványt, amelyben most volt részük utoljára.
Az Ithaca Chasma öblének ezüstös tükre fölött, a látóhatárt betakarva, szivárványos gyűrűibe burkolva ott lebegett a Szaturnusz. Gigantikus gömbje arany s viola színekben lángolt, tisztán kivehetők voltak a felszínén kavargó örvények. A gyűrűk halovány színekben tobzódó abroncsként fogták közre a hatalmas gázgömböt, s átragyogtak rajtuk a távoli csillagok.
- Gyönyörű, ugye? – kérdezte gyengéden Altey, s megsimogatta Rhea kezét.
A lány bólintott, de a fiú észrevette, hogy kedvese már lehunyta szemét, s a zárt pillák alól könnycseppek peregnek le arcán. Akkor vadul magához ölelte a lányt, s arcát Rhea hajába temette. Érezte nyakánál a puha arc forróságát, és hirtelen azt kívánta, bárcsak vége lenne már mindennek.

Altey szinte születésétől fogva a Tethysen élt, immár huszonnégy éve – apja az első telepesek egyike volt – de Rhea csupán két éve költözött ide szüleivel a túlnépesedett Marsról. A Szaturnusz-hold terraformálása akkora már gyakorlatilag befejeződött. Az egykori fagyos felszín nemcsak hogy felolvadt, de immár az egész bolygót trópusi éghajlat uralta. A felolvadt jégből származó roppant tömegű víz betöltötte a marsi Vallis Marineris-hez hasonló Ithaca Chasma hatalmas árokrendszerét, az Odysseus-krátert, egyetlen, összefüggő tengert alkotva, amelyből két hatalmas szárazulat emelkedett ki. A légkör hasonlóvá vált a földihez, illetve a marsihoz, a vegetáció pedig talán még gazdagabban burjánzott, mint az ember által korábban meghódított planétákon. Úgy tűnt, a Thetyssel az emberiség jó vásárt csinált, s ez a hold maga a paradicsom – egészen mostanáig.

- Ne sírj – kérlelte Altey Rheát, de az ő szíve is összeszorult. Lélekben ő sem készült fel arra, hogy egy történelmi pillanat részese legyen, amely nem mellesleg az ő személyes pusztulásukkal jár együtt. Bár ki tudja? A fiú felnézett a távoli, jeges csillagokra, majd a lenyűgöző Szaturnuszra. Mennyi energia van a világegyetemben! És nemsokára ők is energiává alakulnak, szerény életerejük beolvad a Kuiper-övből érkező üstökös és a szétrobbanó Thetys lángoló apokalipszisába. Nem lehet, hogy egy új, másfajta, tán csodálatos élet kezdete lesz ez?

****

Csókolóznak. Rhea teste eleinte nagyon remeg – még nem a vágytól, inkább a félelemtől. Végül Altey végtelen gyengédsége meghozza előbb a békét, majd a szenvedélyt. Lemeztelenedő testüket üres edénynek érzik, egymásba kapaszkodva, sóváran várják a töltekezés óráját.
A csillagok lassan forognak felettük, az Ithaca tengerén lassan elfogy a Szaturnusz aranyhídja. Meleg és nagy-nagy csönd veszi körül őket. A bolygó szép lassan megőrül, iszonyú dolgok történnek néhány mérfölddel tőlük odébb. Ők azonban erről nem tudnak, nem is érdekli őket.
Még fél óra van hátra.
Rhea kezébe veszi kedvese kemény férfiasságát, és felszisszen a boldogságtól. Érzi az erőt, a vágyat, a másik szerelmét. Nem akar arra gondolni, hogy egy életen át érezhette volna ezt. Hisz élete végéig érezheti.
Valami megváltozik, nyugtalan lesz a tenger, túlvilági szín árad szét az égbolton. Rhea és Altey tudják, hogy ezt most nem a Szaturnusz fortyogó gázkatlanai okozzák.
- Szeretlek – suttogja Altey, miközben ujjai széthajtogatják kedvese szeméremajkait, és nyelve megérinti az érzékeny, borsószemnyi csiklót. Rhea mély hangon felsóhajt, és a fiú hajába túr. Altey fogja, simogatja a lány combját, s szétkeni rajtuk az áradó nedveket. Aztán visszahúzódik, és áhítattal szemléli az újdonsült, idegen fényben sápadó, márványszerű húst, a szétnyílt kisajkak mögött megnyílt mélyvörös barlangot, s kedvese lázálomba illő, vértelen mosolyát. Ám főleg a szemérmére figyel, csillogó kapujával. Tündöklően csodálatos, csábító és kísértő. Mögötte a sötétség. A mély semmi. Forróság. Más világok rejteke.
Mikor a mindenséget elkezdi betölteni a Hang, az egyre erősödő, mélyen zümmögő hang, behatol. Rhea felsikkant, s utánakap csókjával. Hemperegnek a viharossá váló tenger partján, s egymás arcára folynak könnyeik. Altey érzi az iszonyú erőt, a végzet legyűrhetetlen, sötét akaratát. Küszködő életvágyát, minden férfiasságát egyetlen pontba sűríti. Elviselhetetlennek érzi a forróságot. Olyan mélyen hatol kedvesébe, amelyre korábban nem lett volna képes, és elragadtatással figyeli a lány megfeszülő nyakán a izmok gyönyörrángását.
A föld megremeg, a hang már olyan erős, hogy többé senki sem hallhatja meg. A tenger felforr s a Szaturnuszt elfedi a sűrű lángfal.
A kéj robbanása világok robbanása


- Anyu, nézd milyen gyönyörű!
A kislány a kertben állt, szemében gyermeki elragadtatással bámulta az eget, amelyen hatalmas, fehér fényesség ömlött szét. Sosem látott még ilyet életében. Sokkal szebb volt, mint az égbolt alján pislákoló, ragyogó gömb, amelyet a szülei elmondása szerint Jupiternek hívnak, és egy bolygó, hasonló ahhoz, amin ő is él. A kislány nem fogta fel pontosan a bolygó fogalmát, de ez nem zavarta. Tudta, kicsi még, és úgy hitte, lesz ideje bőven, hogy megértse ezeket a dolgokat.
Az anyuka lánya mögött állt, és ő is nézte a jelenséget, mint ahogyan valószínűleg mindenki most a Marson. Nem sokáig állta. Megsimogatta a gyermek szőke haját, azzal karjába kapta a kislányt, és élénk tiltakozása ellenére bevitte a házba.
- Hadd nézzem még egy kicsit!
- Nem lehet, kicsim. Hűvös van már ilyenkor. És különben is, látod, már vége is – mondta az anyuka. Aztán kicsit még nézték a sötét égboltot az ablakból, amelyen előbb halovány tejúttá foszlott a tüzes látomás, végül beleolvadt az űr parttalan tengerébe. Végül a kislány csalódottan elfordult, és visszament játszani a játékaival.
Az anyuka sóhajtott, és mielőtt elindult volna a konyhába, szemével meg egyszer szeretetteljesen végigsimította gyermekét.
- Fél óra múlva vacsora – mondta elmenőben, és letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából.

Szexi fotók, pornó képek