Érzéki pokol

Mit is mondhatnék? Életem 27. évét töltöm, egy jól menő tetováló szalonban dolgozok főállásban. Jól élő családból származok, két nagyobb testvérem van egy bátyám és egy nővérem.
Apámmal sosem volt jó a kapcsolatunk. Képtelenség volt megfelelni neki, mindig csak azt nézte hol tud még belém rúgni, elégedetlen volt az összes dolgommal kapcsolatban, amit csináltam. Beszélek itt hobbiról, iskolai jegyekről, verseny eredményekről, vagy csak a jelenlegi munkahelyen elért sikereimről. Minden rosszat szóvá tesz, amit csak lát bennem, de sosem dicsért meg. Előszeretettel aláz mások előtt is, hord el mihaszna kis semminek, a másik két testvéremmel szemben. Bátyám jól menő vállalkozást vezet, nővéremnek pedig saját fodrász szalonja van.
Anyám alkoholista, emiatt az apám sokat veszekszik, anyám ezáltal mindig ingerült, a feszültséget pedig a gyerekeken vezeti le, előfordul, hogy fizikálisan is bántalmaz.
Két testvéremtől sem kaptam sosem támaszt, én voltam a pici, a kiközösített, aki csak a süti szélét eszi, míg ők a legfinomabb részeit.
Az iskolában is bántottak visszahúzódó személyiségem miatt. Nem voltak barátaim. Sokáig azt sem tudtam mi az, hogyha valakire számíthatok, vagy beszélgethetek valakivel. Nincs senki, akire igazán támaszkodhatok. Illetve, itt van az életemben Matt. Őt az egyik munkahelyemen ismertem meg, kedvesnek tűnt, de hamar kiderült, hogy ugyan azt akarja, mint a többi mocskos pasi. Aztán valahogy végül mégis az életemben maradt. Talán vele beszélhetek őszintén, meghallgat.
Nem mutatta meg nekem senki, mi az a szeretet, milyen, ha szeretnek, hogy kell szeretni. Viszont nem is hiányzik, talán így, hogy nem is tudom mi az, nem tud hiányozni. Hiszen amit nem ismersz, az nem okozhat gondot. Vagyis, ezt hittem. Aztán megismertem Ana-t...
 
1.

Ana

Ez az este is ugyan olyan szokásos, mint a többi itt, az Érzéki Pokolban. A város szívében helyezkedik el, viszonylag sok a vendég, nagy a pörgés, cserébe viszont az idő is gyorsan telik. Őszintén, szeretek itt dolgozni. Imádom a munkámat, de néha az emberek az agyamra tudnak menni. Sok problémájuk van: megcsalta az asszony, ő csalta meg az asszonyt, a szeretője csalta meg, kirúgták a munkahelyéről, új állása lesz és ideges az interjú miatt, balul sült el egy ZH, elvitték az utolsó leakciózott ruhadarabot, és még ennél is cifrább dolgok. Fárasztóak. Délután négytől egészen hajnal kettőig képesek ostromolni a bárt, és durvábbnál durvább koktélokat fogyasztanak. Nem keveset kell talpalni egy-egy műszak alatt.
A főnök? Jó fej. Laza, kötetlen, rugalmas. Heti beosztás mellett dolgozunk, így mindig meg tudja oldani a dolgozók nyűgét-baját. Jelenleg épp egy előléptetésben támogat, aminek feltétele a Barmanager tanfolyam elvégzése.
Hogy jó vagyok-e a munkámban? De még mennyire! Gyakran kapok visszajelzést, hogy sajnálják meginni a koktéljaimat, mert annyira szépek. Minden ilyen eset büszkeséggel tölt el. Naná, hogy szépek! Nem azért gürizek évek óta, hogy szar munkát adjak ki a kezemből.
Ma sem történik ez másképp. Sorra szolgálom ki a vendégeket, de őket nem is figyelem. Néha feltűnik egy-egy ismerős arc, de nem szoktam megjegyezni a nevüket. Csak a törzsvendégeket ismerem név szerint.
Ma este raszta hajamat lazán felfogva viselem, egy fehér trikó és fekete farmer van rajtam. Szeretem a laza és kényelmes öltözéket.
Szinte megállás nélkül mosolygok, látszik, valóban élvezem a bartenderkedést. Gyakorlott kezeim megállás nélkül töltik az alkoholokat, szirupokat és gyümölcsleveket, néha még fel is dobok egy-egy üveget és megforgatom a levegőben. Többnyire egy-két percen belül elkészítek egy italt, szinte szórom ki az embereket a sorból. Ahogy felpillantok, kiszúrok egy barna hajú lányt. Megragadja tekintetemet a bőrdzsekije. Sima, egyszerű fekete, mégis baromi jól néz ki. Úgy döntök, ő lesz a következő. Futólag rápillantok miközben megkérdezem, mivel szolgálhatok, de válasz nem érkezik azonnal. Helyette mintha végig mérne. Nem meglepő, ezen a helyen napi szinten akar valaki felszedni, már teljesen edzett vagyok ezen a téren. Viszont attól lefagyok egy pillanatra, amikor közli velem, hogy whiskey-t kér sörrel. Ki sétál be egy koktél bárba azért, hogy olyat igyon, amit a legutolsó sarki kocsmában is megkaphat? Halvány fintorral az arcomon fordulok el tőle és a pult másik végébe sétálok. Nem tartunk csapolt sört, üvegesből sincs nagy választék. Whiskey-ből akad több is. Miután kiszolgáltam csak fejből mondok rá egy összeget, elég jól megy a matek, és az itallapot is kívülről ismerem. Fizetés közben összeakad a tekintetünk. Elbűvölő barna szemei vannak. Nem is szeretem a barna szemszínt! Elteszem a pénzt, és azonnal a következő vendéghez fordulok, de valamiért késztetést érzek még egyszer utána fordulni. Ki lehet ez a csaj? Sör… Furcsa.
Az est további részében ismét koktélokkal foglalkozom. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem keltette fel érdeklődésemet a sörös vendég, de minden bizonnyal hülyeség ezen agyalni. Csak egy csaj a sok vendég közül, nem igaz? Na arról nem is beszélve, hogy egy jó ideje nem is láttam. Talán belátta, hogy nem neki való hely és rég lelépett.
Nyilván nem jött be az elméletem,mert ismét feltűnik. Úgy döntök, játszok vele egy kicsit. Fogalmam sincs mennyire keltettem fel az érdeklődését, de az előbbi nagylelkű borravaló mennyiségéből ítélve meg volt elégedve. Hacsak nem ilyen bőkezű mindenkivel. Direkt megváratom, és nem őt szolgálom ki először, de azért tartom vele a szemkontaktust. Érezze csak, hogy játszok vele. Hat-hét koktélt megcsinálok még, mielőtt félvállról odaszólva megkérdezem, hogy azt issza-e mint legutóbb. Nem érkezik válasz. Cseles. Talán próbálja elérni, hogy figyeljek rá? Nem fogom könnyen megadni magam neki. Újabb két embert szolgálok ki, mielőtt hozzászólnék. A pillantásom talán kicsit hosszabb ideig húzódik, mint terveztem, és el kell mosolyodnom. Érzem, hogy szinte le sem vette rólam a szemét. Talán most azonnal meg is kaphatnám itt a pulton, ha épp ahhoz lenne kedvem.
Szó nélkül ott hagyom és egy pohár whiskey-vel a kezemben térek vissza hozzá. Csak elegánsan elé helyezem, és azonnal egy újabb vendéggel kezdek foglalkozni. Két koktélt kér, nem is a legegyszerűbb fajtából. Imádom, ha valaki komolyabb koktélokkal rukkol elő. A standardokat már kisujjból csukott szemmel is megcsinálom. Lassabban készítem őket, precízen, mindig a maximumot kell kihozzam mindenből. Illetve, nem kell, de saját magammal szemben elvárás. Főleg, ha komolyan gondolom ezt a Barmanager tanfolyamot. Amikor már csak az üvegeket pakolgatom a helyére, ismét megpróbálom kideríteni, mit szeretne. Lesokkol a válaszával. A bugyimat? Hát persze! Még mit nem, azt hiszi azonnal a bugyimba férkőzhet? Rendszeresen kapok érdekes felajánlásokat, de ennyire nyersek és szókimondók nem szoktak lenni az emberek. Fel kell nevetnem, nem bírok komoly maradni. Még egy pikáns megjegyzést is odaszúrok. Végül sikerül megtudnom mit kér, és bónuszként meglepem egy Flambing-lamborghini koktéllal, aminek jellegzetessége, hogy lángol. Látom is az arcán a döbbenetet. Biztos vagyok benne, hogy tetszik neki. Míg én újabb koktélokat készítek ő csak bámul, érzem, le sem veszi rólam a szemeit. Amikor rászólok, hogy tönkre fog menni a koktélja, ha sokáig nem nyúl hozzá, szinte sértődötten hozzám vág pár címletet és ott hagy. Fogalmam sincs, mit gondoljak erről. Először úgy bámul mint aki fel tudna falni, aztán meg csak úgy szó nélkül itt hagy. De nincs túl sok időm ezen agyalni, muszáj a vendégekre is figyelnem.

Kira

Már igen kellemes állapotban barangolunk Metthewal a városban. Két kocsmát már bejártunk, de az esti szórakozásunkat egyik sem elégítette ki. Hol bujkálnak a szép lányok, hogy eddig eggyel sem futottunk össze?
Matt megragadja a bőrdzsekim ujját, megránt visszafelé, hogy álljak már meg. Értetlenül nézek rá, de ő csak a mellettünk lévő bárra mutat. Sosem voltunk még itt bent, pedig már pár éve járjuk az utcákat és kocsmákat. A bár sosem volt a mi stílusunk. Inkább olyan kocsma pártiak vagyunk. A bár, már túl elegánsnak mondható. Elgondolkozva figyelem a bárt, majd Mattet, és ismét a bárt. Ránézésre nem tűnik nagynak, viszont kellőképp elegánsnak ahhoz, hogy ne menjünk be. Égősor az ablakban, piros székek a bejárat melletti kis sarokban. Kékes zöld fények szűrődnek ki, és persze dübörgő tánc zene, egyáltalán nem azaz üvöltözős, ami mondjuk egy kocsmából szólna. Inkább megadja az esélyt arra, hogy beszélgetni is tudj mellette. Megadom magam, megvonom a vállam.
– Mi veszteni valónk lehet? Ez az este eddig nagyon gyérnek ígérkezik – mondom, és előre indulok.
A bejáratnál majdnem fellöknek. Úgy kell arrébb ugranom. Remek! Jól kezdődik. Körbenézve végig futtatom a szemem a tömegen. Brutális, kívülről nem tűnt ekkorának. Nem rossz. Vajon eddig miért hagytuk mindig figyelmen kívül ezt a helyet? Szemem azonnal a pultra téved, hiszen már nagyon kapar a torkom egy újabb italért. Matt karját kezdem bökdösni, hogy kizökkentsem a nézelődésből.
– Mit kérsz inni?
– Szerinted van whiskyjük? – pillant rám tanácstalanul. – Egy sör is jól esne – vigyorodik el. – Keresek asztalt.
Megküzdök a sorban állással, persze, hogy nem olyan egyszerű az, ahogy én elképzeltem. Nincs is sor. Összevissza ömlenek az emberek, aki, ahogy tud, vagy éri a pultot. Elbambulásomból egy szőke raszta haj zökkent ki. Egyből érdeklődőbbé válok. Mindig is tetszett, ha valaki kicsit egyedibb. Próbálok úgy állni, hogy majd hozzá kerüljek. Már ha ez majd valaha is lehetséges lesz. Le sem veszem róla a szemem. Egyértelműen megszületett a döntés. Meg kell szerezzem.
Megállás nélkül mosolyog, kezei egymás után töltik az alkoholokat, szirupokat, gyümölcsleveket, néha még fel is dob egy-egy üveget. Nagyon látványos, amit csinál. Biztos vagyok benne, nem ma kezdte a szakmát. Amikor végre a pulthoz kerülök, felpillant rám.
– Szia – futólag még egy mosolyt is kapok. – Mit adhatok?
Nem válaszolok azonnal, végig kell mérnem az arcát, de utána én is viszonzom a mosolyát.
– Szia, két whiskyt és két korsó sört szeretnék.
Arcán megdöbbenést tapasztalok, mint aki lefagy, vagymi. Aztán meg is ismétli a kérdést, de szinte csak azért, hátha mégis rosszul hallotta. Meg sem várja, hogy válaszoljak, a pult egy másik részéhez megy. Közben a másik pultos csajhoz hajolva mondd valamit, mire az nevetni kezd. Amikor visszaér, kezében a két sör és egy üveg whisky. A két sört csak lazán kibontja és elém teszi. Két poharat vesz elő, amibe először jeget helyez, majd gondosan rátölti a whiskyt és azonnal mond rá egy összeget fejből.
Megváratom kicsit a fizetéssel, vissza kell rázódjak a gondolataimból, amik már igen csak elkalandoztak, míg hátulról is felmértem. Jócskán hagyok borravalót, és az agyam azonnal pörögni kezd, a következő körben valami jobbat kellene kérjek.
Matt megkeresése sem a legegyszerűbb. Egész megkönnyebbülök, amikor sikerül ráakadnom, volt bennem egy fura érzés, mintha már lelépett volna. Lehuppanok vele szembe és áttolom az italát.
– Fhu öregem. Ez nem egy átlagos hely.
Matt egyből a whiskybe kortyol. – Igen, ez nekem is feltűnt. Na és szerinted miért?
Kicsit meglepve pillantok rá a kijelentésére. Neki is feltűnt? Micsoda?
– Én a tömeg mennyiségére gondolok, meg ha nem valami csili-vili piát kérsz, már forgatják is rád a szemüket. Viszont a pultos csaj! Úristen, meg kell nézned. Ő lesz az. A következő játékunk. Már csak neked kell rábólintani.
– Melyik az? A fekete? Dögös.
Én is a pult felé fordulok, közben kortyolok az italomból. – Nem, bár jó… igazad van, nem rossz. Viszont ott bal szélen. Szőke, raszta, zöld szemű, orr piercinges. Emellett olyan alakja van, hogy beszarsz.
Matt a nyakát nyújtogatja, próbálkozik lencsevégre kapni a tömegen keresztül.
– Hm – lehúzza a whiskyit. – Még dögösebb. Jól fog mutatni az ágyamban meztelenül – kacsint rám. – Benne vagyok.
Nem is Matt lenne, ha ezt nem tette volna hozzá. Előtúrom a pénztárcámat. Mindig ugyan úgy csináljuk. Feldobunk egy érmét, és aki nyer, az próbálkozhat be először a csajnál. Ha nem sikerül, akkor a másikunknak is szabad a pálya, ha viszont sikerül, akkor nem repülünk rá egymáséra. Évek óta így játszunk, ez már szinte törvényszerű.
– ¬Fej vagy írás? – nézek Mattre.
– Írás.
Felpöccintem az érmét, de nem kapom el, hanem pörgés közben az asztalra csapom. Mattre nézek és felemelem a kezem. Fej.
– Hát persze – jön Mattől a válasz. – Tied a pálya.
– Már megszokhattad volna. Viszont a sör miatt az előbb úgy nézett rám, mint egy űrlényre. Nem nyertem meg vele, az biztos.
– Legalább kitaposod nekem az utat a bugyijában.
– Azért csak hátrébb az agarakkal, egyelőre a színpad az enyém.
– Csak tessék – tárja szét kezeit mosolyogva, és sörébe kortyol.
Ki gondolta volna, hogy majd pont egy ilyen helyen találok valakit, akit ágyba akarok vinni? Bár, az a tény, hogy pultos, nem igazán könnyíti meg a dolgom. Ugyan is a pultosok alapvetően elég elutasító személyiséggel rendelkeznek. Valószínűleg a napi több száz udvarló miatt.
– Tudsz valami jó koktélt? – fordulok Matthez.
– Hogy mit? Koktélt? Én? – felnevet. – Van valami Virgin cucc… meg a szex a tengerparton.
– Ezzel a szöveggel biztos bevágódnék. Kössz a tippet.
Matt csak kinevet, és javasolja, keressek rá a neten, hátha találok valamit, amivel lenyűgözhetem. Nyilván nem hallgatok rá. Túlságosan feltűnő lenne, ha a csaj, aki az előbb még sörös volt, hirtelen koktélszakértővé válik.
Lassan iszogatunk, beszélgetünk, közben felmérjük, van e még említésre méltó nő a közelben, de mikor nem találunk, és az alkohol is fogytán van, elérkezik az én időm, hogy útnak induljak egy újabb körért. Felállok a székről és megveregetem Matt vállát, és ismét kezdődik a tömegen átverekedős rész. Nem egyszerű, de tartom magam, nem hagyom senkinek, hogy bevágjon elém. Kiszemeltem csak pár ember kiszolgálása után fordul felém, elmosolyodik a szemeimbe nézve.
– Mit adhatok? – fordul látványosan a mellettem álló csaj felé.
A csaj vagy hat koktélt felsorol, amiknek kiszemeltem persze egyből neki is kezd. Remek! Munka közben egyszer csak rám néz, félvállról beszél hozzám.
– Még két whisky, meg sör?
Valahol megdöbbent, hogy emlékszik rám. Általában egy ilyen forgalmas helyen sosem emlékeznek az emberre, vagy ha talán az arcra még csak-csak, de arra, hogy mit kért? Talán mégis kimagasló volt, hogy nem egy átlagos koktélt kértem? Igen rosszul esik, hogy még csak rám sem néz a kérdés közben, így nem is válaszolok. El fogom érni, hogy rám figyeljen.
Két koktél után felém is fordul.
– Elvitte a cica a nyelvedet? Ennyi idő alatt, már ki is adtam volna.
Leesik az állam a stílusától, bár egyáltalán nem rossz értelemben. Most vettem csak észre, hogy fültágítója is van, eddig meglapult a raszta tincsek árnyékában. Valószínűleg nem fog olyan könnyen menni, mint elképzeltem. Még talán Matt bicskája is beletörne, de egyelőre nincs azaz isten, hogy átengedjem. Még minidig csak figyelem, ahogy közben elmegy hozzávalóért, elkészít újabb két koktélt, és ezúttal talán kicsit hosszabb ideig tartja velem a szemkontaktust. Aztán hirtelen a pult másik végébe sétál és egy pohár whiskyvel a kezébe tér vissza, amit elém helyez. Széles mosoly fut végig arcomon, meg kell hagyni, ügyesen csinálja. Belekortyolok az italba, de nem mozdulok a pult mellől, ott várom meg, míg az utolsó két koktéllal is végez.
– Szóval? Kitaláltad végre, mit szeretnél? – fordul felém miután rendezte az anyagiakat is.
– Levenni a bugyidat.
Meglepve pillant rám. – Hű, te aztán céltudatos vagy!
– Kérek még egy whiskyt, egy üvegsört, és valami komolyabbat – folytatom, minthogy reagálnék.
– Komolyabb alatt mire gondolsz? Hm… Ne válaszolj! Tudom, mit kapsz.
Újabban már pofátlanul bámulom. Egy pillanatra sem akarom levenni róla a szemem. Fogalmam sincs, hogy vajon mindenkivel ilyen, vagy esetleg sikerült kitűnnöm a tömegből.
Egy elegáns, viszonylag kevésnek tűnő italt tesz elém, majd egy gyújtót varázsol elő a zsebéből és meggyújtja a tetejét. Meg sem várja a reakciómat, egyből valaki mást kezd el kiszolgálni.
Hallottam már erről a koktélról, nézegettem képeket is róla, nagyon menő, meg kell hagyni. Nem mozdulok, és fizetni sincs még szándékom. Az üres whiskys poharat szorongatom. Nem figyel rám, csak miután kiszolgált még pár embert szól oda ismét.
– Egyrészt, elpárolog az összes alkohol a koktélodból, másrészt pedig foglalod a helyet mások elől.
Lehúzom a koktélt, beletúrok a zsebembe és jócskán túlszárnyaló összeget teszek le elé a pultra, majd szó nélkül visszaindulok Matthez. Le sem ülök, csak megállok előtte és meglököm a vállát.
– Húzzunk innen.
– Akkor enyém a pálya? – húzza fel vigyorogva a szemöldökét Matt.
Felnevetek és karba teszem a kezem. – Esélyed sincs nála, haver. Különben sem adtam még fel, csak egy kicsit rápihenek.
– Mi történt? Lekoptatott?
Megrázom a fejem. – Ismersz, engem nem szoktak csak úgy lekoptatni. Megfogtam, érzem.
– Hát persze, te mindenkit – gúnyolódik. – Felőlem mehetünk.

Szexi fotók, pornó képek