A rejtelmes bolygó




A Thunderstar 666 jelzésű felderítőhajó tűhegyes orra hatalmas tüskeként fúródott ki a csillagközi ködből, amikor belépett a TÖRPE MÉRGE nevű rendszerbe, hogy megkezdje útja utolsó szakaszát a Gliese581c nevű bolygó felé. A hajót a SpaceCorp küldte, hogy vizsgálja meg az élet lehetőségeit ezen a planétán, amelyről csak annyit tudtak, hogy általában 20 fok van rajta és néhány nagyobb tenger. A Társaság bizakodott, hogy néhány éven belül a telepeseik megkezdhetik a költözködést.

A hajó kapitánya, Escobar a csillagtérképei fölött ült és kávét kortyolgatott. Escobarnak dús szexis szakálla volt és izmos teste. Nagy tudással rendelkezett és a nők is bolondultak érte, ha kiszállt a hajójából egy-egy űrkikötőben és kinyújtóztatta kisportolt barna testét.

Escobar megállapította, hogy úgy 40 parsecre járnak a bolygótól. Pillanatokon belül odaérnek, ha nem csökkentik a nyomást a hiperhajtóműben. A kapitány elégedett volt.

Escobar mellett a navigátor, Paolo ült, aki a hajó ablakán kibámulva éppen a 581b jelzésű óriásbolygó felszínén kavargó színekben gyönyörködött. Ő is tudta, hogy hamarosan belépnek a Ruhl-övbe, ahol az előzetes szinapszis kisbolygókat jelzett. Ezért Paolonak, aki egy szikár, jóvágású úriember volt, hamarosan be kell majd kapcsolnia lézeres porítót, ami speciális technikával bezúzza a hajó elé kerülő esetleges törmeléket.

A hajón tartózkodott még két hölgy is, Klaudia és Jeanne, akiknek nem volt nagy mellük, mert az űrszabályzat ezt tiltotta de feszes seggük volt és nagy agyuk. Ők voltak a gépészek, izmos karjuk gyakran fénylett az olajtól, és ez nagyon szexissé tette őket. Escobar és Paolo kívánták a nőket, de egy-két szerelőtéri orális huncutkodásnál sosem történt több az utazás alatt.

Escobar felállt a konzol mögül, és lehajolt, hogy megtapogassa a bokáját. Combizmai közben megfeszültek és látszott milyen kemény a segge. Klaudia kipirult arccal, halkan kuncogott, de senki nem vette észre.

- Hamarosan leszállunk – dörmögte Escobar érzéki hangján. Hátravette a fejét, mert egy spanyolos tincs a homlokába hullott. Az izmok megfeszültek barna nyakán. Klaudia benedvesedett.

- Igenis! – felelte Paolo és bekötötte a biztonsági övét.

Jeanne, aki most épp fehér minit viselt, újabb csésze kávét hozott a kapitánynak, aki közben kibújt az uniformisából, hogy szkafandert húzzon. A csésze megremegett a lány kezében. Ő is látta, hogy milyen kemény feneke van Escobarnak, sőt most hogy csak egy egyszerű selyem alsó volt rajta, azt is megállapíthatta, mennyire két egyforma szép gerezdre osztja a férfi popsiját a középen végigfutó árok.

- Tessék – nyújtotta oda félénk hangon a kávét a kapitánynak, aki felhörpölte majd böfögött. Aztán kaján mosollyal Jeanne fenekére csapott.

- Ti is készülődjetek lányok. A gravitáció mindjárt szívni kezd.

Hamarosan a lányok is vetkőzni kezdtek, most a férfiak bámultak falatnyi kis bugyikba préselt puncijukat. Paolo, aki nem volt akkora hím, mint Escobar, elképzelte hogy felnyársalja Klaudia kis pinusát és közben a fülébe nyögi hogy szereti. Escobar Jeanne-ra gerjedt be, szerette volna kinyalni aztán berakni a seggébe. Izgatta a tudat, hogy a lány is szívesen venné ezt.

Hamarosan azonban felkerültek a testükre a szkafanderek, amitől teljesen elformálódtak és a férfiak görcse alábbhagyott. Most már teljes mértékben a tudományos tényekre tudtak koncentrálni.

A Thunderstar 666 közben belépett a Gliese581c légkörébe. A hajó megremegett.

- Paolo, mit mutat a nyomásmérő? – kérdezte száraz, hivatalos hangon.

- Hát, kvadrál, de úgy 6 pszí kábé, meg negyvenöt bar.

- Függesztett GRAP-vezérlés?

- Rendben.

- Szivattyútartályok?

- Öt mínusz négy.

- Oké.

Escobar a lányokhoz fordult.

- Klaudia, betömted a lyukat a hajó köldöknyílásán? Az Alfa Centauri óta szivárgott.

A lány arca verejtékezett a sisakban, és az egész teste tüzelt, úgy válaszolt:

- Természetesen.

Escobar elégedetten bólintott.

- Akkor hát pályára állok. Paolo, számítsd ki az ívet. Nyolcvan fokban ereszkedünk. Mi van most alattunk?

Paolo ujjai csak úgy repkedtek a konzol fölött. Aztán megszólalt:

- Rendben lesz. Egy tenger közepén vagyunk, de van itt egy sziget. Nem nagy, és ezért nem fogunk tudni általános következtetéseket levonni a bolygóra nézve, de legalább körülnézünk. Ha az egész egy szaros sivatag, elhúzhatunk a picsába innét.

Escobar bólintott.

- Légkör összetétele?

- Sok oxigén, nitrogén, szén-dioxid… úgy tűnik, belélegezhető.

- Az fasza. A sziget miből áll?

- Hát, bazalt, riolit, nemtom. Stabilnak látszik.

- Rendben. Leszállást megkezdjük! Mindenki készüljön fel!

A Thunderstar leereszkedett a felhő alá. Az ablakon kinézve láttak, hogy az ég piros, mint egy alma. Egy szélroham megremegtette a hajót. Escobar elvigyorodott, és a többiek már tudták, mi következik.

- Támasztékok ki! – üvöltötte a kapitány kéjesen. – Támaszd ki! Tedd le bazmeg! Hahahaha baszki!

Escobar féktelenül röhögni kezdett, földre vetette magát és hempergett.

- Ez az baszki! Kettő negyven! Három-hat! Ó bazmeg!

A két gépészlány rávette magát a kapitányra, hogy lefogják. Kéjes gyönyörrel fogdosták meg a magatehetetlen férfi feszülő izmait és kemény hímtagját. Escobar a földet érés pillanatában ejakuált.

Escobar kapitány régi motoros volt, de Landolás-szindrómában szenvedett. A Társaság tudott róla, de minthogy egyéb területeken jól helytállt, nem szívesen bocsátotta volna el. Arra a pár percre, amíg a leszállás tartott, egyszerűen más vette át a hajó irányítását, ez esetben Paolo.

A lányok benyúltak Escobar szkafanderébe, elővették a férfi spermás farkát, és titokban leszopták róla a gecit. Paolo nem látta, mert a hajó stabilizálásával volt elfoglalva, és az egész fél percig sem tartott. Miután végeztek, visszabújtatták a faszt a védőruhába.

Escobar úgy öt perc múlva tért magához.

- Leszálltunk már? – kérdezte zavartan.

- Igenis, kapitány!

Escobar kibámult az ablakon, és hunyorogni kezdett. Trópusi napfény ömlött szét odakinn a tájon, és kék színű fák ringatóztak a szélben. A hajó a tengerparton ült, rózsaszín homokon.

- Ez döfi! – rikkantotta elégedetten. Menjünk ki!

És megtették…



Tengeri hancúr



1



A legénység bizonytalan léptekkel haladt végig a hajó rámpáján. A sűrített cirkon gázzal működő ajtó végül feltárult, és Escobar, kezében a mexikói zászlóval a bolygó földjére lépett.

- Ezennel birtokba veszem ezt a bolygót hazám nevében! – rikoltotta, és beleszúrta a zászlórudat a rózsaszín homokba. A lobogó meglibbent a szélben, és felemelően susogott.

- Vegyétek le a sisakot – mondta a kapitány.

- Tutira jó itt a levegő? – érdeklődött Klaudia bizonytalanul.

- A műszerek nem csalnak, aztán Escobar, hogy jó példával járjon elől, letépte az azbesztmaszkját, és mélyet kortyolt a bolygó levegőjéből. Elégedetten vigyorgott hófehér fogaival, amivel a nőkre újabb mély benyomást tett.

- Te olyan bátor vagy – suttogta Klaudia.

- Semmiség. Elég nagy itt a pára, de jó a levegő – nevetett Escobar.

Mindannyian levették a sisakot és a szkafandert is. Körülnéztek.

A sziget olyan volt, mint egy túlexponált felvétel egy trópusi szigetről. A fák alakja idegen volt, de a tenger, a part és az ég stimmelt, a színüket kivéve. Ennek ellenére ez egyértelműen egy lakható világnak tűnt.

Paolo volt az egyetlen, aki nem lelkesedett túlságosan. Ennek az volt az oka, hogy félt a tengertől. Gyerekkorában nővérét egy óriási mutáns homár falta fel a Moszkitó-parton, öt évvel a tragikus Costa rica-i atomkatasztrófa után. A nyolcéves Paolo végignézte, hogyan falja fel az undorító szörny sikoltozó 17 éves testvérét, akiről a homár letépte a bikinijét és a lábait, majd elfogyasztotta az egész testét.

A navigátor megborzongott, és megállt a hajó mellett. Nem akart közelebb menni a parthoz, amit óriási sárga hullámok ostromoltak.

A legénység másik három tagja azonban a szabadság érzésétől megrészegülve – végtére is majd öt évet töltöttek a szűk Thunderstarban -, és minden óvatosságot feledve, kacagva ledobálta magáról a ruháit, és meztelenül táncolni kezdtek.

Paolonak felállt a fasza, ahogyan a nőkre nézett, akiken már bugyi sem volt. Jeanne hátsója különösen vonzó volt, amikor előrehajolt, látszott a barlangja, sőt az is, hogy csillog a nedvességtől. A lány teljesen borotvált volt, ellentétben Klaudiával, aki gusztusos, fazonírozott csíkot viselt.

A navigátor látta, hogy a két nő teljesen rá van akadva Escobarra, aki közben kibújt a selyemalsójából, felfedve 23 centis kopasz és metélt farkát. Jeanne nem tudta türtőztetni tovább magát, megragadta a hímtagot, és a vízhez vonszolta a férfit. Klaudia is követte őket, a kapitány széles hátát simogatta, amin huzalokként rángtak a kidolgozott fűrészizmok.

Paolo nem akarta látni, Escobar hogyan hágja meg a nőket. Inkább visszatámolygott a hajóba, szédelegve a kangörcstől. Tudta, valakinek a műszereket is figyelnie kell, ki tudja, mi történik. Az, hogy ez a sziget ez új Mallorca, még nem jelenti azt, hogy ne veselkednének rájuk veszélyek. Miközben a konzol mögé ült, a navigátor büszke volt magára, amiért ilyen felnőttesen viselkedik. Farka azonban kitartóan lüktetett a nadrágjában.



2



Escobar és a két lány eközben a sekély part menti vízben pancsoltak önfeledten. A kapitány hosszasan csókolódzott mindkét nővel, akik hálásan simogatták a férfi pompás testét. Végül Escobar nem bírta tovább és négykézlábra állította Jeanne-t és beverte neki a segge lyukába. A nő felsikoltott, de nem bánta a dolgot. Testéről csöpögött a rózsaszín víz, ami felfröcskölt, miközben a férfi keményen dugta. Klaudia, barna haját hátravetve közben Jeanne hátára ült, széttárva combjait, hogy a spanyol csődör kinyalhassa.

3

Közben a hajóban Paolo fél kézzel a farkát verte (az azbesztgatyát letolta), a másikkal pedig a pótmétereket állítgatta a CES-110-es egységen. Kissé tanácstalan volt. A radar ugyanis jelzett valamit a tengeren, ami a sziget felé közeledett, a számítógép azonban képtelen volt azonosítani.

- Túl nagy ez járműnek – motyogta Paolo, majd ejakuált. A magömléssel azonban nem távozott belőle a feszültség úgy, ahogyan azt szerette volna.

A folt az 32 millió színt megjelenítő 12880x12880 felbontású aktív mátrixos TFT kijelzőn (mi már 100 éve elavult, de a Társaság spur volt lecserélni) egyre nagyobb lett.

Paolo körmét rágva tűnődött, riassza-e a többieket. Á, nem gondolta végül. Még vár vele. A többiek még a végén azt hinnék, hogy féltékeny.



4



A kapitány, Jeanne és Klaudia közben teljesen elmerültek a szeretkezésben.

Miután Escobar beleélvezett Jeanne seggébe és Klaudia a gyönyörtől sikoltozva ment el a férfi nyelvcsapásai alatt, pózt cseréltek. Klaudia újból keményre szopta Escobart, Jeanne pedig segített neki oly módon, hogy nyelvcsúcsával ingerelte Escobar popólikát. Escobar, aki imádta, ha a seggét nyalták, ismét óriási erekciót produkált. Ezt követően Klaudia hanyatt dobta magát, és remegő hangon követelte, rakja belé a faszát. Escobar nekilendült, tövig belé hatolva a nőbe, aki átkulcsolta a lábát a derekán, és teljesen odaadva magát nyögdécselt a kéjtől.

Jeanne, akinek a puncija még kielégítetlen volt, tétovázott, mitévő legyen. Egy pillanatig eszébe jutott Paolo, de aztán kiverte a fejéből. Sosem vonzódott igazán a navigátorhoz.

Klaudia gyönyörtől vonagló arcára pillantva döntött. A lány arca fölé guggolt, és reszkető hangon kérte tőle: - Nyalj!

A barna lány, aki magán kívül volt az élvezettől, megragadta Jeanne popsiját, forró szája fölé húzta a csupasz, lucskos puncit, és mohón nyalni kezdett. Jeanne érezte, hogy csiklója benedvesedik Klaudia nyálától és a hüvelyváladéktól, és hangosan sikongatni kezdett, Klaudiával együtt, aki két nyalintás közt artikulátlanul kiáltozta:

- Basszál Escobar! Basszál!

A férfi, aki görnyedten, verejtékezve pumpált, félrefújta haját, úgy dörmögte:

- Baszlak, bazmeg.

A gyönyörtől bódult trió eközben nem is vette észre, hogy a keleti égbolton komor, zöld felhők gyülekeznek, és feltámad a szél.

Vihar közeledett.



A vihar és a szörnyek



1



Paolo egyre rémültebben meredt a képernyőre. Úgy látszott, a folt, amit észrevett a tengeren, egyre közelebb kerül a sziget partjaihoz, mégpedig igen gyorsan: a navigátor 400 km/h-ra becsülte a sebességét. Méréseket végzett, és egyre biztosabb volt benne, hogy az a valami egy jármű, mégpedig óriási: közel két kilométer hosszú és legalább ilyen széles, az anyaga pedig titán. Paolonak fogalma sem volt róla, mi célt szolgál, és kik utaznak rajta, de úgy vélte, biztonságosabb, ha nem is tudják meg. Rossz érzések kerítették hatalmukba.

Ráadásul, a robotmeteorológus szerint vihar közeledik, mégpedig meglehetősen komoly: a bolygó mérete ugyan nagyjából megegyezik a földével, forgási sebessége azonban majd háromszorosa, és ezért sűrűn alakulhatnak ki rajta időjárási szélsőségek. Paolo azzal is tisztában volt, hogy már csupán fél óráig lesz napvilág – a nappal itt nem tart tovább hét óránál -, a vihar pedig valószínűleg együtt érkezik az éjszakával.

És a titokzatos, idegen járművel.



2



Paolo izgatottan sétált ki a többiekhez, akik már kábultan hevertek a hullámverésben, és annyi erejük sem volt, hogy felálljanak. A navigátor egy pillanatig irigykedve nézte a kéjtől kimerült nők meztelen testét, de aztán sikerült hivatalos hangon megszólalnia:

- Escobar! Némi probléma merült fel. Bejönnétek egy pillanatra?

A kapitány bosszúsan pillantott Paolora, de aztán az arckifejezése láttán úgy döntött, nem csak szivatásról lehet szó. Kecses mozdulattal talpra pattant, és a szemfüles Jeanne-nek még volt annyi ideje, hogy megpaskolja izmos hátsóját.

- hagyj most, te kurva – mordult egyet a kapitány, és a tenger felé fordult. Összevonta a szemöldökét. Nyugtalanítóan hatalmas, méregzöld felhők ültek a horizonton, és rózsaszín villám hasított végig az égen. A megélénkült szél szemébe fújta fejszőrének sötét, latinos tincseit.

Escobart egy pofon térítette magához. Döbbenten bámult a meztelen Jeanne-re, aki immár állóhelyzetben, dühösen kiabált vele:

- Mi vagyok én? Azért mert lefeküdtem veled? Akkor te meg egy rohadt strici vagy! Öt éve nem basztam, igen! És? Hányszor leszoptalak, te pedig még csak ki sem nyaltál! Klaudiát sem! Szóval kikérem magam és az ő nevében, hogy…

Escobar türelmetlen, erős mozdulattal állcsúcson vágta a lányt, aki szinte berepült a tengerbe, és eltűnt a hullámok között. Aztán Klaudiára pillantott, van-e hozzáfűznivalója, de a barna lány csak ült felhúzott térdekkel a hullámok közt, és csendesen szipogott.

A férfi bólintott, és a döbbent Paolohoz ment.

- Na gyerünk, mutasd, mi a baj. Nem a vihar, igaz?

A kapitány és a navigátor felsétált a hajó rámpáján.

- Nem. Illetve az is… felerősödhet, megbecsülni sem tudnám, mennyire. A közvetlen probléma azonban – széles mozdulattal intett a konzol felé.

Escobar hitetlenkedve meredt a képernyőre. A monitort már szinte teljesen betöltötte a hatalmas paca.

- A kurva életbe! – kiáltotta, és kirontott a hajóból. A rámpán olyan hirtelen fékezett, hogy az utána rohanó Paolo belé ütközött, és majdnem feldöntötte.

- Mámeg… - motyogta Escobar, aztán a látóhatárra szegezte merev tekintetét. Paolo úgyszintén, akárcsak a vízből pókjárásban kihátráló Klaudia. Jeanne, aki durcás, dagadt arccal állt a melléig érő tengerben, szintén arra nézett.

A horizonton egy iszonyú méretű DOLOG tornyosult.

Escobart egy nagyon régen halott földi festő, Bruegel Babilon című festményére emlékeztette. Vagy hat szintje volt, s olyan magasba nyúlt, hogy a tetejét megostromolták a viharfelhők. Élénkvörös, mint egy rák, és ijesztő sebességgel közeledett. A legtetejéből, a felhőszinten kimeredt belőle valami organikusnak tűnő IZÉ, amelynek mintha CSÁPJAI lettek volna.

- Na ez az – mondta a kapitány teljesen nyugodt hangon. – Akkor most tűnés innen a sunyiba.

Felkapta a földön heverő űrruháját, és intett a többieknek, hogy kövessék. Abban a pillanatban azonban, hogy lábával a rámpára lépett, egy éles sikoly hangzott fel, és Escobar hátraperdült. Jeanne sikoltott.

A többiek csak annyit láttak, hogy a lány testét beburkolja valami áttetsző, nyálkás trutymó, és elkezdi lemarni a húst a testéről. A fejét nem borította el, ezért mindannyian láthatták, ahogyan kidülled a szeme kínjában, és hallhatták kétségbeesett, iszonyú sikolyait.

Nem tartott sokáig. A valami úgy tíz másodperc alatt csontig lecsupaszította Jeanne húsát, akinek addigra a szájából és a füléből is fröcskölt a vér. Aztán összenyaklott, amikor a valami elroppantotta gerincét, és szörcsögő hanggal elkezdte az egészet víz alatt rejtőző testébe szívni.

- Pedig milyen jó segge volt – motyogta Escobar, aztán teli torokból felüvöltött:

- MINDENKI A HAJÓRA! AZONNAL, LÁBAT SZEDVE, BASSZAMEG!

Tengerre vetett utolsó pillantásával felmérte, hogy az ijesztő architektúra már nagyon közel jár a parthoz. Az eső is szakadni kezdett, a szél hatalmas hullámokat korbácsolt, amelyek majdnem a hajóig sodorták a rémült Klaudiát.

Paolo átkarolta a gépészlányt, és felvonszolta a hajóra. Csuromvizesen estek be a hajótérbe, és Escobar már zárta is rájuk az ajtót.

- Paolo! Gyere ide! – kiáltotta idegesen.

A navigátor gyorsan végigsimította a meztelen Klaudia testét, aztán a konzol előtti székbe ugrott.

- Na mi a pálya? – kérdezte, de a monitorokat látva egyből világos lett számára a helyzet.

A tenger mustráló kamera az irdatlan járművel mutatta, amely a víztükör felett lebegett, a vihar korbácsolta ködfátyol mögött, alig tíz kilométerre tőlük. A jármű tetején egy szörnyalak trónolt, oly iszonyú xenopszichotikus rémálom, amely Lovecraft leglidércesebb álmaiban is ritkán bukkanhatott fel.

A partszakaszra irányuló kamera egy tengerből kicammogó trutymót mutatott, amely feltehetően tréfából nem létező nyakára illesztette Jeanne koponyáját.

- Oké – mondta Paolo – A hajó komputere rögzítette a leszállás adatait, visszajátszom, és a segédhajtóművek segítségével antigravitációs startot csinálunk. Úgy harminc másodperc.

A navigátor megrántott egy kart.

- Támasztékok automatikus visszavonása bekapcsolta – mondta Escobar.

- Remélem, bírni fogja a hajó – morogta Paolo. – Az ilyen start nagyon kockázatos.

Escobar feszülten állítgatta a hajó műszereit.

- Megmondjam mi a kockázatos? – a kamerákra mutatott, amelyek közül az egyiken a tengeri szörny komótosan caplatott a hajó felé. – Az ott kinn. Azt hiszem, ha túléljük, a Space Corptól nem kapunk jutalékot ezért a felfedezésért.

Paolo nem válaszolt. Jobban rettegett, mint mutatta. Eszébe jutott csinos, meztelen nővére, ahogy felfalták a hatalmas, undorító homárok, és fejében a kép összekeveredett a kapitány által szétkefélt Jeanne kínhalálával.

- Tíz másodperc – mondta végül izgatottan. Odakinn valami a hajótestnek verődött. – nyomás kiegyenlítve. Nagy lesz a húzóerő. Kapcsoljátok be magatokat! Klaudia!

A lány reflexei elég gyorsak voltak, villámgyorsan a helyére ugrott, és becsatolta magát. A két férfi úgyszintén.

- HÖÖÖÖRGGGHHHHÁÁÁ – hallatszott kintről. A szörny megtámadta a hajót. Az egyik kamerát leszaggatta a hajóról, a másik kamera látóterét pedig már teljesen betöltötte az idegen jármű. A hangja is hallható volt már – olyannak hallották, mint egy farkaskutya ugatását.

- Két másodperc – üvöltötte Paolo, miközben merevedése támadt. – indulás!

Egy dermesztő pillanatig biztosra vették, hogy elpusztulnak.

Aztán a hajó kilőtt, 270 km/sec sebességgel álló helyzetből, és lapos ívben ráfordult a bolygó orbitális pályára. A legénység eszméletét vesztette – az antigravitációs start óriási terhelésnek teszi ki a szervezetet - de a hajó műszerei tették tovább a dolgukat, amik utasai magukhoz nem térnek.

A Thunderstar addig is némán, álmodva keringett a reményteljesnek tűnő planéta körül, amelynek titkait elfedte a sztratoszférában kerengő sűrű felhőréteg.



A szerelem ereje

1



Paolo tért először magához. Űrutazásai alatt kialakult benne a képesség, hogy öntudatának visszanyerése után néhány másodperc alatt visszanyerje cselekvőképességét. Most is így történt.

Egy gyors körpillantással felmérte, hogy Escobar még önkívületben van, Klaudia szintén. A székébe ájult meztelen gépészlány láttán egész teste bizseregni kezdett, és ez szintén segítette, hogy mire a konzolhoz fordult, már teljesen éber volt.

Gyorsan ellenőrizte a műszereket. Úgy tűnt, sérülés nélkül megúszták a kényszerű gyors startot. A hajó még mindig a Gliese581c körül keringett, és Paolo semmi jelét nem látta annak, hogy veszélyben lennének. Azon kezdett tűnődni, mit is tehetne most. A bolygó pályának elhagyására, útvonal-módosításra nem volt felhatalmazva – az nem az ő hatásköre. Azzal meg kell várnia, amíg a kapitány magához nem tér.

Escobarra pillantott, aki mellette, lecsúszva pihent a székben, izmos teste elernyedve, hatalmas, lábai közt csüngő farka szintén. A navigátort féltékenység és düh kerítette hatalmába.

Megdugtad Klaudiát, te mocsok, gondolta Paolo felindulva. Hát nem volt elég Jeanne?

Jeanne persze már nincs többé, felfalta egy szörny, akárcsak az ő nővérét. Ez azonban azt jelenti, hogy egyedül Klaudia maradt nő a hajón. A navigátort elkeserítette a gondolat, hogy Escobar most majd Klaudiára veti magát, és a hazafelé vezető ötesztendős úton hágni fogja az ő szeme láttára…

Paolo kikapcsolta az övét, és dühösen felállt. Ránézett Klaudiára, aki enyhén széttárt lábakkal hevert a székében, kócos haja a szemébe lógott, telt mellei még álmában is peckesen felfelé meredtek…

Hirtelen elhatározással ledobta az ingét, majd a lány elé térdelt. Áhítattal széjjelebb simogatta a combjait, és beszívta a női test illatát – mérge azonban nyomban elmúlt, ehelyett mohó vágy keményítette meg férfiasságát.

Puszilgatni kezdte a lány combjának belsejét. Selymes volt és nagyon, nagyon finom… néhány percnyi kényeztetés után felnézett Klaudia arcára. A lány még mindig magánkívül volt, de szája alig észrevehető mosolyra húzódott. A férfi felbátorodva folytatta a csókolgatást.

Úgy érezte, ajkai alatt a hús egyre forróbb. Mohón haladt egyre feljebb, és amikor már nem bírta tovább, belekóstolt a lány nyirkos kelyhébe.

A nő teste megremegett, és a combok még szélesebbre tárultak. Klaudia picit megmoccant álmában.

Paolo ujjai a combok belsejét simogatták, nyelve pedig játszani kezdett a megkeményedő csiklóval. Orrával a fazonírozott szőrzetbe túrt, és mohón itta be a szeretett nő ölének illatát.

Vagy öt percig játszott, mire Klaudia nyögdécselni kezdett. Addigra feneke alatt kis tócsába gyűlt feneke alatt a hüvelynedve, amelyett paolo remegő ujjai a hasán és combján is szétkentek.

A férfi ajakai közt morzsolgatta a csiklót, és ujjai becsusszantak a nedves hüvelybe. Klaudia ekkor tért magához.

Paolo lángoló szemekkel nézett fel a nőre, tekintetét a másik fátyolos, meleg tekintetébe kapcsolva. Örömmel látta, hogy Klaudia felismeri őt, és rámosolyog.

Ez a mosoly nekem szól, gondolta kótyagosan, aztán visszatemette arcát a lány combjai közé, hogy a gyönyör csúcsára jutassa őt.

Klaudia viharos erővel élvezett el, nyüszítve dobálva csípőjét, mindkét kezével Paolo hajába túrva.

- Jaj… jaj igen… Paolo olyan csodálatos… - pihegte, és miután hüvelyének utolsó rángásai is abbamaradtak, hálásan fogadta a férfi csókját. Megborzongott a pillantástól, amellyel a navigátor ránézett.

- Szeretlek – mondta neki Paolo, gyengéden simogatva a mellét.

Klaudia mélyen a férfi szemébe nézett, és látta hogy igazat mondd. És hirtelen fellángolt szívében egy mély, csodálatos érzés, és egyszerre rájött, ő is hasonlóképp érez Paolo iránt…

És abban a pillanatban, hogy a kapcsolat létrejött köztük, amely már több volt egyszerű testi vágy, a hajó megremegett röppályáján, és odalenn a bolygó hatalmas sóhajtással megrázta magát.



2



A Gliese581c nem volt mindig ijesztő, gonosz lényeg bolygója.

Néhány száz éve még éppoly tökéletes mása volt a Földnek, ahogyan azt a SpaceCorp kutatói feltételezték. A Földről nézve nem is tűnhetett másmilyennek. Lakói azonban fejlettebbek voltak, mint az ember. Sikerült meghaladniuk azt a „felelőtlen, neurotikus állapotot”, amelyet az embernek mindmáig nem sikerült maga mögött hagynia. Ha békén hagyják őket még pár száz évig, alighanem Isten is megtalálták volna.

Ám egy napon a bolygó röppályája keresztezte egy szerves objektumét, amelyet egy földi író talán a „rosszindulatú bolygóközi boszorkány” elnevezéssel illethetne. Ez a „lény” kihasználva a bolygó lakóinak nem mindennapi érzékenységét és spiritualitását, gonosz varázslattal sújtotta őket.

Az átok feloldásának eszköze pedig mi más lett volna, mint a világegyetem legritkább kincsének, a szerelemnek a felbukkanása a bolygón, az amit, amelyet saját lakói oly jól ismertek, de amelynek a saját tudatóceánjuk merülve, Isten keresése közben már nem tulajdonítottak jelentőséget.

Addig is csúnya, gonosz szörnyekké lettek változtatva, akiknek egyetlen időtöltése egy kozmikus Bábel torony építés lett.

Az egykori lakók szenvedtek új alakjukban, új valójukban, és nem is remélték, hogy valaha meg lesznek váltva. Időről időre ugyan felbukkantak a bolygón különféle csillagközi teremtmények, de mind kapzsi, mohó seggfejeknek bizonyultak, akikben semmiféle érzés nem fejlődött ki az éhségérzeten meg a szaporodási ösztönön kívül.

Aztán jöttek ezek az idegenek. Először úgy tűnt, ők sem különbek – bár érzéseik, azok voltak. De csupa olyasmi, amelyet ők maguk is ismertek egy sokkal korábbi fejlődési stádiumukból: harag, mohóság, az öncélú baszás iránti vágy. Ezzel nem tudtak mit kezdeni. Ezért elhatározták, hogy megeszik őket.

Végül azonban a négyből háromnak sikerült elmenekülnie. Nem mintha számított volna. Le is írták őket.

Ám ekkor megtörtént a csoda.

A bolygó légkörén túl, de a gravitációs mezőjében megszületett a szerelem.

Tiszta, ujjongó, átokűző érzés. Maga a kozmikus gyönyör. A megváltás.

Bábel tornya összeomlott. A nyálkás szörnyek sellővé változtak. A szárazföldi rémek szép, meztelen emberekké.

A tenger az ég és a fák visszanyerték eredeti, tiszta színeiket.

Az óceán felböfögte a világlelket, amely hamarosan orbitális pályára lépett, és magába nyelte a Thunderstart és legénységét.



3



Escobar még aludt, amikor a dolog megtörtént. Soha többé nem ébredt fel.

Paolo és Klaudia egymást átölelve becézgette egymást, amikor értük jött a fényesség. Mindössze egy másodpercük volt rá, hogy megértsék és elfogadják a dolgot, de ennyi is elég volt.

Mosolyogva siklottak az öröklétbe. Ők képezték a magját annak a hatalmas, csillagközi porból és csillagfényből és lélekplazmából összesűrített, áttetsző gömbnek, amelynek magjában viharos színekben formálódott valami.

Mire a gömb, a fény sebességének sok ezerszeresével átszelte a csillagok közötti űr ásító ürességét, és egy fiatal lány kecsességével lefékezett egy, Tejút nevű galaxis spiráljának egyik karján elhelyezkedő naprendszer egyik bolygója mellett, már határozott formát öltött a magban kifejlődött valami.

Aztán felsírt, nagy szemeivel pislogni kezdett és ásított egy hatalmasat.

Ugyanebben a pillanatban – amely egybeesett a világ végével - Angliában, Somerset megyében, Minehead városkában egy temetőkertben, három méterrel a föld alatt, mosolyogni kezdett egy csontváz.



Szexi fotók, pornó képek


Pucsítás     Gyönyörű leszbi lányok     Viasat3 Petu szereti a faszt     Pinaráma, és segglyuk     

Szájon élvezve     Pisi pornó     Duci nővérke     Szelfi gecis fejjel